Élménybeszámoló - Széttörve

  Megmondom őszintén ezt a filmet vártam is, meg nem is. Már a trailerek után látni véltem benne a potenciált egy remek filmre, ugyanakkor benne volt a pakliban az is, hogy csak egy huszadrangú film lesz, amit épp kidobtak, mert nem volt más. 

  A történet a szokásos, már ezerszer látott iskolás jelenettel kezd, ahol vannak a népszerű, összetartó tini csajok és az a lány, aki ezen kívül esik. Persze ebben az esetben nem arról van szó, hogy ronda lenne az illető, sőt... de erre majd visszatérek. Kényszerből ő is meg lett híva közkedvelt csaj szülinapi partijára, aminek a végeredménye az lesz, hogy vele együtt három csajt elrabol valaki.

 Igazából az talán egyértelmű, hogy nem a sztorin van a hangsúly, hanem a karaktereken, pontosabban a két főszereplőn. A kirekezsztett lányon kívül a másik két lány olyan szinten el lettek hanyagolva, hogy abszolút felejthetőek voltak és ez az egyik hiba.

  Maga a főgonosz szerintem nagyon jól el lett találva. Alapvetően egy skizofrén személyről van szó, akiben az a különleges (ezen felül), hogy 23 személyisége van. Ha csak két különböző lett volna, az is érdekes lett volna, de így végképp le a kalappal előttük. Természetesen nem fogjuk látni az összeset, de azok akik előjönnek, nagyon jól el lettek találva és ami mégjobb, hogy a köztük lévő váltás is működik. McAvoy nagyon jól hozza ezt a figurát és itt jegyezném meg, hogy a Mocsok című filmben is hasonló szerepet kapott és ott is meg tudott győzni.
  A főszereplő lánynak adtak egy ködös háttértörténetet, hogy izgalmasabb legyen, de valahogy itt elsiklottak a dolgok felett. A három lány közötti különbségek, gondolkodásmódok egyszerűen nem lettek kihasználva. Pedig jó lett volna látni, hogy melyik hogy reagál az adott szituációban és bár ez a film elején még látszódik is, utána a film nem fordít erre energiát. A másik hiba ennek kapcsán, hogy ha már ezt nem is lépték meg, akkor jobban ki kellett volna aknázni azt a bizonyos múltat. Vannak kisebb jelenetek, de nem áll össze egy egésszé, nincs vége és ami jobban zavart, nincsenek kimondva, megmutatva az események. Utalások vannak esetleg, meg lehet találgatni, de ez itt már édes kevés, mert az erre épülő dramatúrgia nem működik, ha az alapokkal nem vagyunk tisztában. Vissza a főcselekményhez. A másik gondom a színésznővel... nem is feltétlen az ő hibája. A film során többször úgy van beállítva a kép, hogy közelről látjuk az arcát, de egy olyan szögből, ami megkockáztatom jobban mutatta a lány dekoltázsát, mint a mimikáját. Ez már azért helyenként zavar. Amikor feszültség van, félti az életét és menekül, azt akarom hogy engem is átjárjon a félelem, ad egy, ne vonják el a figyelmemet, ad kettő, szegény lánynak engedjék már meg, hogy színészként is többet mutasson a mellein kívül. (vagy csak ezt tudja?)
  Ami nekem újdonság volt még ennél a filmnél, hogy több helyszín is van. Úgy értem ezeknél a filmtípúsoknál megszokott, hogy van egy ház és azon belül látunk, amit látunk és kész, itt viszont látjuk, ahogy az elrabló elmegy pszichológushoz kezeltetni a problémáját. Ez egy plusz szálat hozott a történetben és nagyon jól tették, mert innentől kezdve a pszichológus is megjelenik karakterként és a skizofréniával, mint betegséggel, is foglalkozik a történet.
  Nem akarok sokat spoilerezni, ezért itt meg is állok, de érdemes megnézni egyszer a filmet. Vannak hibái, de megbocsáthatóak, a pozitívumok miatt pedig kötelező darab a műfaj kedvelői számára, de megjegyzem nem kell tőle túlságosan parázni, képileg vagy kétszer van benne durvább jelenet.

X-faktor.... már megint... de miért??

  Komolyan mondom néha már felteszem magamnak a kérdést miért csinálok hülyeségeket. Miért próbálom meg összekeverni egy tányérban a bablevest és a tiramisut, miért akarok felrepülni egy csúzlival a Holdra vagy éppen miért akarok adni még egy esélyt ennek a tehetségkutatónak?

  Múltkoriban hallottam, hogy ez már jó. Szinte mindenki tehetséges, tök jó produkciók vannak meg minden. Igazából akkor is tök hidegen hagyott. Már annyiszor láttam ugyanazt, hogy kicsit sem tud bevonzani. Megint találnak valakiket, akik tudnak énekelni, valaki megint csodálkozik, valaki megint sír, jön a párbaj és az egymásnak esés, hogy ki a jobb, aztán az a vége, hogy nem számít ki az első, mert aki akar, annak nyitottak a lehetőségek. Ja, és kb kettő talán kezd vele valamit, a többi meg elmegy és folytatja az életét ott, ahol abbahagyta.

  Na de... azért múltkor (előző héten) csak kapcsolgattam a tévét és így mondom magamnak, "né má, ez az X-faktor! Na nézzünk már bele mennyire jó mindenki." Persze csak a legvégébe tudtam belekukkantani, tehát a párbaj részbe. Gergő meg Liza párbajozott. Na gondoltam nem baj, az is éneklés, hallgassuk csak. Aha... hűűű... olyan vérszegény és gyenge volt mindkettő, mint a szőke csaj a Drakulával való találkozás után. Ez nem párbaj volt, hanem inkább búcsúdal. Mind a kettő. Persze így is kialakult bennem a vélemény, hangsúlyozom vélemény, tehát a komment szekcióba ne tessék nekem esni, hogy "dehát ő a legjobb", hogy itt bizony a kevésbé rossz az a srác, a csaj pakolhat is.

  Aztán jött a zsűri és ismét bebizonyította, hogy ők és a véleményük is helyettesíthető lenne Józsi bácsival, Manyika nénivel és egy krumplival. Szakmai hozzászólás kvázi nem volt és ne nevezzük már annak Gáspár Laci véleményét, idézem: 

"Imádom a hangodat! Nekem tetszik az, hogy ilyen különleges hangszíned van, hogy ilyen különlegesen fogod meg a hangokat és a dalt is különlegesen fogod fel." 

Beszarok komolyan mondom... ez a vélemény? Attól, hogy belerakod, hogy "különleges" még nem lesz szakmai. Amúgy érdekes megnézni ezt a mondatot másik oldalról is. Ha szarkasztikusan olvassuk el, akkor is ugyanazt mondjuk csak az pont nem dicséret. Utána jött Tóth Gabi, akinél meg már az első mondatánál lehetett érezni, hogy ha nem úgy lesz minden, mint ahogy ő akarja akkor annak hatalmas hiszti lesz a vége. Tőle is egy semmit mondó vélemény hallhattunk, ezzel már nem fárasztok senkit. Puskás Peti és Byealex, meg egyetértően bólogattak, anélkül, hogy látszólag gondolkodtak volna. Végül a srácot küldték haza, mert szerintük Liza jobb... csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem nem. Sem hangilag, sem külsőleg. Urambocsá lehet, hogy egyébként Lizában több lehetőség van és én ezt nem tudom, de nem véletlenül van párbaj. Nem számít, hogy egyébként mi van, mert az a fontos, hogy OTT mit produkálsz és ott gyengébb volt.

  Valahogy engem évről évre egyre kevésbé vonz be ez az egész. Annyi tehetségkutató van, nem is az, hogy évről évre, de már egy éven belül is, hogy fárasztó ez az egész. Ennyi tehetség meg úgysem fog tudni kitörni, mert lássuk be a nézőtáborok már megvannak, egy új előadónak nehéz kitűnni. nem azt mondom, hogy értelmetlen vagy időpocsékolás ez az egész, csak azt, hogy maximum egy kéne ezekből és nem feltétlenül évente. Persze tudom, hogy hát megy a csatornák között a versengés meg minden, de ez így jobb? Több huszadrangú műsor egy jó helyett?

  Persze lehet velem van a baj, én ezt elfogadom, de a végeredmény ugyanaz lesz. Közeledik majd a döntő napja, mindenki küldözgeti majd veszetten az sms-eket, meglesz a győztes, lesz nagy öröm és bánat, max egy hétig beszélnek róla érdemben és vége. Utána meg, hogy tényleg mit kezd majd az illető a nyereményével, igazából nem sok embert érdekel. Legalábbis én többségében inkább azt a reakciót látom, ha megjelenik valaki később, hogy "Te... nem ez volt az a valaki... tudod, abból az éneklős műsorból... Megasztár..? Nem... az már jó ideje nincs....Na nem jut eszembe, de tudod kire gondolok, na ő."

De MIÉRT? - reflektálás a világ legidegesítőbb reklámjára

Azért...
MERT!!!

Ha valaki hülye, ne vitatkozz vele. Süllyedj le a szintjére és válaszolj úgy. Az a gyerek is milyen boldog, nem igaz?  Van probléma? Nincs probléma :)

Német kalandjaim

  Német kalandjaim valahol a gimis éveim közepén kezdődtek és mély nyomot hagytak maguk után. Az egész azzal indult, hogy lehetett cserediák programra jelentkezni... Ki az, aki az ilyet kihagyná, nem igaz?  Pedig jobb lett volna...

  Alapvetően maga a cserediákprogram egy nagyon jó dolog. Mind a két félnek lehetőséget ad arra, hogy betekintést nyerjen a másik ország nyelvébe, kultúrájába, szokásaiba és mivel ilyenre nem mindig van lehetőség érdemes kihasználni az ilyet. Nem fogom napról napra leírni mi is volt, de nézzük a főbb pontokat.

  Azt jelzem, hogy a német diákok választottak minket, tehát nem mi döntöttünk. Engem egy Maximilian nevű gyerek választott. Első körben ő jött hozzánk, megismerni az én szép kis hazámat. Az akkori nyelvtudásom nem volt éppen tökéletes, szóval a kommunikáció elég nehézkesen ment volna (a "volna"-ra még visszatérek), de hát pont azért jelentkeztem erre, hogy ezen javítsak.

  Hazahoztuk, külön szobát nem, de külön ágyat kapott, én meg aludtam egy felfújható ágyon mellette. A gyerek nagyon szimpatikus volt, ugyanis egy árva szót, annyit se mondott. De gondoltam, hát biztos szégyenlős vagy a fene tudja. Láthatóan nem érdekelte semmi, hogy hol van, mi merre van a lakásban, de mindegy. Na hát beszélgetni kéne ugyebár és ha ő nem nyit, akkor én kérdezek. Egyszerűség kedvéért magyarul írom le a párbeszédünket, amitől konkrétan agyvérzést kaptam.

-Maximilian, van tetsvéred?

-Nem tudom.- (....Mi van? Mi a rák? Ez valami német szokás náluk, hogy nem árulják el a szülők?! Ez egy egyszerű kérdés volt szóval el se ronthattam! De oké, hát lehet a gyerek félreértett vagy mit tudom én...)

-És... anyukád mit dolgozik?

-Nem tudom. -(ezen már fenn sem akadunk, ha azt nem tudja van-e testvére, akkor ilyen információkkal miért is rendelkezne. Az is lehet rossz gyereket hoztunk haza. Én meg hülyét kapok lassan, hogy mindenre ezt válaszolja.)

-Apukád mit dolgozik? -ennél a kérdésnél már azért a fejemben lévő artériák igen erősen lüktetni kezdtek, lévén sejtettem a választ.

-Nem tudom.- (Így legyen ötösöm a lottón...)

Ezek után én felálltam és kimentem a szobából és kifejtettem a szüleimnek, hogy ez egy antiszociális idióta, a beszélgetésnek ezzel vége.

  Szóval, igen, ahogy sejtitek, semmit nem tudtam meg róla vagy a családjáról, amíg nálunk volt. A nap nagy részét általában a német barátaival töltötte a nekik szervezett programok keretében és utána velem jött haza. Az egyik ilyen program után zajlott le az első "érdemi" párbeszédünk, ami a következőképpen nézett ki.

-Milyen volt a kirándulás a Budai várnál?

-Unalmas. Ez a város koszos. Fáradt vagyok. (Értem én, értem. Eddigre már doboz számra ettem a xanaxot úgyhogy fel se húztam magam ezen. Elvégre csak egy hatalmas kiránduláson volt túl egy új városban, miért is jegyezne meg ezeken kívül bármit is...)

  Másik alkalommal, gondoltuk megkínáljuk az egyik magyar specialitással, a Túró Rudival. Külön megnéztem, hogy van a túró és röviden elmondtam neki, hogy mi is ez. Elvette. Megette. Aztán közölte velünk, hogy egyébként utálja a túrót. (Akkor mi a nyikorgó kocsikerékért nem mondod?! De jó, te bajod... no comment)

  Következő emlékezetes pont, amikor hétvégén elvittük a Visegrádi várhoz meg a bob pályához. Egészen addig a szüleim nem igazán akarták elhinni, hogy Maximilián ennyire... hát ilyen. Nem akarok csúnyán beszélni. A kirándulás kb úgy nézett ki, hogy sétáltunk néztünk a tájat ő meg jött, mint egy zombi. Bejártuk az egész helyet, de aztán volt egy pont, ahol már megkérdeztük tőle, hogy jól mulat-e (életben van-e egyáltalán?), mire kb csak annyit felet, hogy fáradt. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a nagy sétálásban, ő mindig mindenre ezt mondta és ennyiben ki is merült a napi beszélgetés. És még hozzá tette, hogy ez unalmas. Mondtuk neki van bob pálya. Az is unalmas. Oké, eltörött cérna, elszakadt a pohár, ennyi, kész, vége. Ezen a ponton már az se hatott volna meg ha véletlenül leesik a vár faláról. Egy cipő által. Egy rúgás következtében.

   Csapó kettő, jöjjön a kaland másik fele, amikor én mentem ki hozzájuk.

  Repülővel mentünk és a repülőtéren vártak ránk a cserediákjaink egy csoportban, volt hogy a szülőkkel együtt. Kivéve az enyém. Az én kis cserediákom elszeparálva állt a többiketől egymagában. No problem, odamentem és teljesen meglepődtem. Ez a gyerek fejlődött! Angolul elmondta, hogy menjünk erre meg erre és az apja ott fog várni ránk. Az eddigi nulla angolhoz és kommunikációhoz képest ez maga volt a megváltás számomra, hogy mégse lesz ez olyan rossz, elvégre ha valami németül nem megy, majd angolul menni fog.

  Kitaláltátok mi következik? Aki igen, az kap egy virtuális pacsit. Az örömöm eddig tartott. Mint kiderült valószínűleg az utóbbi időben azt az összesen három mondatot tanulta meg, amit akkor ott elmondott, mert többet nem hallottam tőle. Elindultunk ki a repülőtérről, hogy majd kocsival menjünk tovább. Ki is mentünk, aztán felszálltunk a metróra. Ez valahogy kimaradt, de később kiderült, hogy az apuka valóban várt rám, csak pár metrómegállóval arrébb. Ja és talán mondanom se kell, hogy minden cuccomat én cipeltem, még udvariasságból se segített volna. Végül megismertem a drága apukát, aki egyébként jó fejnek tűnt. és elindultunk haza. Gondoltam oké, nincsen semmi gáz, nem lesz semmi baj. Szülők biztos kedvesek lesznek és az egyenértékűség nevében én is megkapom azt a kényelmet, amit mi adtunk.

  Az említett otthon egy panel lakás harmadik emeletén volt a... nagy semmi közepén kb. Belépve megállapítottam, hogy nagyon vártak rám, mert minden, úgy értem tényleg MINDEN koszos volt és poros. Férfi vagyok, férfi szemmel és ha én kiszúrom, akkor az már jelent valamit. Tiszteletemre semmi nem volt kitakarítva. (de legalább egy hónapja) Egy helység vagy egy polc sem. Külön meg volt hintve a nappali szőnyege lego darabkákkal (kiderült van egy öccse), hogy kényelmes legyen a közlekedés. Gondoltam, hogy ha elég gyors vagyok, sarkon fordulok, elszaladok és valakitől segítséget tudok kérni, elérek egy repülőt visszafele, de már sajnos túl késő volt.

  Reggelit nagy nehezen mindig kaptam, bár erősen reménykedtek benne, hogy nem akarok, de én akartam (Viccelsz? Vendég vagyok. Tessék csak szépen a kedvemre tenni he-he). Az is igaz, hogy így minden reggel erős hányingerrel küzdöttem. Nem tudom mit szoktak a németek reggelizni, de az, amit én ott kaptam, nem embernek való... Hozzáteszem az ott tartózkodásom idejének a felét abból a csokikból éltem túl, amit egyébként nekik vittem, néztem Bear Grylls műsorokat, tudom hogy a túléléshez mennyi energia kell. Jó tanács, akárhova mész, legyen nálad étcsoki. Beosztva életeket menthet. Az alvóhelyem, igen szándékosan használom ezt a szót, gyakorlatilag két paplanból állt Maximilián ágya mellett a földön és hogy jó legyen, egy tetőablak alatt, ami előszeretettel engedte be hideg levegőt és a holdfényt, lévén nem volt rajta semmilyen redőny vagy ilyesmi. (Hozzáteszem engem a redőny egy csíkjában megjelenő reggeli napsütés is zavar) Fűtés nem volt. Kicsit sem. Ebből kifolyólag állandóan fáztam. Persze ők németek, ők meg sem érezték gondolom, de én már a tűz rakás gondolatával játszottam a lakásban. De később rájöttem! Rájöttem az igazságra kérem! Maximilián családja nem fűtőtt és előszeretettel nem használták a fürdőszobát arra, amire egyébként normális emberek használják. Csak nagyon ritkán fürödtek. Ebből a kettőből világosan látszik miért. Nem fürödtek, mert olyan hideg volt, hogy nem izzadtak, akkor meg már minek, hát nem? És ha büdösek? Hát kit érdekel, hiszen annyira hideg volt, hogy a levegőben lévő minden molekuláris rezgés, mozgás leállt. A szag nem tudott eljutni a másik orrába! Teljesen logikus!

  Minden nap iskolába kellett mennem és onnan mentünk tovább különböző programokkal a cserediákjaink nélkül. Én az iskolától, pontosabban a várostól jó messze voltam, így mindig korán kellett kelni, hogy odaérjünk. Végül az is kiderült, hogy Max az osztályából egyedül jelentkezett a programra és nagyon értelmes osztálytársai voltak. Mint a majmok....

  Nézzük az események tömkelegét, ami ott történt.

  Kezdjük azzal, hogy az első nap visszafele Max váratlanul megszólalt, mondott valamit németül, majd leugrott a buszról. Pont. Én meg hát ott maradtam... reagálni nem volt időm. Néztem...néztem... hát most mi legyen? Ha megkérdezem a buszvezetőt, hogy hol lakok, nem biztos hogy tud segíteni. Tehát a helyzet a következő. Szálljak le valahol, menjek el valamerre, találjam meg a lakást valahogy és próbáljak meg bejutni. Kulcs nélkül! Aha... szerencsére egy lány ezt látta és segített, elkísért a lakásig, ahol döbbenten néztek rám a szülők (szerencsére otthon voltak), hogy hol a gyerek én meg próbáljam elmagyarázni azt, amit nem is értettem.

  Következő!

  Egyik alkalommal még a nagyszülőkkel is találkoztam. Nem tudom melyik ágról, ne kérdezzétek. Elvittek Maximiliant, az öccsét és engem egy étterembe és beszélgettek. Ebéd után meg jött a pénzosztás. Na hát én nem vagyok rokon, nem is vártam semmit, de azért kicsit kényelmetlen volt, hogy ennyi euró itt ennyi euró ott, én meg nem tudtam mit tegyek. Néztek rám, mint egy kéregetőre. Ha rájuk nézek, féltem azt hiszik várok valamit, ha nem nézek rájuk, lehet azt hiszik kéretem magam. Végül adtak nekem is 5 egész eurót. Tudni kell a kicsit is becsülni, örültem is neki, megköszöntem meg minden. Másnap mondom a barátaimnak, hogy na de gazdag lettem, mire... hát mire kiderült hogy a többség zsebpénzt kap már egy ideje minden nap. Itt volt az ideje kicsit körbekérdezni, hogy ezek után másnál mi a helyzet. Lényegében legalább annak örültem, hogy a többségnek jó. Ugyanis ők külön szobát és ágyat kaptak, ritka esetben még fűtés is volt és még beszélgetni is tudtak a családdal.

  Ha már beszélgetés. Egyszer az apukával néztem egy autós műsort a tévében. Ötletem sem volt miről beszélnek, láttam én, hogy a kocsi paramétereit beszélik meg meg ilyenek, de hát ahhoz se értek jobban, mint az űrhajójavításhoz. Az apa meg közben beszélt. Talán hozzám. Nem igazán tudtam eldönteni és nem is nagyon értettem, szóval ismételtem azt a szót, amit tudtam is hogy mit jelent és bármikor lehet használni: "Ja". Egyébként ez a szó nagyon hasznos, mert hangsúlytól függően nagyon sok mindent jelenthet. Aztán ez feltűnt neki sajnos, mire egy kicsit ingerült kérdést kapatam: Was ist ja, was ist ja?? (mi igen, mi igen?)

  Ottlétem csúcspontja viszont nem volt más, mint a Mikulás! Azon a szép reggelen is úgy ébredtem, ahogy a többin. Fáradt voltam, elegem volt és reméltem, hogy ez az egész csak egy rémálom. Szóval felkeltünk, kimentünk a szobából és rácsodálkoztunk, hogy van valami a csizmánkban. Először Max nézte meg, hogy ő mit kapott és én is figyeltem, hogy felkészüljek a váratlanra. Kapott sok csokit és egy DVD-t valamelyik animációs mesével. Na gondoltam, eljött az én időm, ezek tényleg normálisak, csoki plusz DVD, ez a legjobb ajándék, amit el tudtam képzelni, mert a csokit mindenki szereti, a DVD meg segít a nyelvtanulásban, szóval a legjobb választás. És nem... nem, nem, nem. Tudjátok mit kaptam? A csomagom valóban tartalmazott pár szem csokit, de a fennmaradó részt kitöltötte a mogyoró meg a gyümölcs. Innen üzenem a Télapónak, hogy nem kell a gyümölcs, azt hagyja máskorra, ez az ünnep a csokiról szól!! Mikor csalódottságomról azt hittem elérte a tetőpontot, éreztem, hogy kezem valami olyasmit talált a zsákban, ami se nem csoki, se nem gyümölcs. DVD! Ez az! Vajon melyik filmet nézték ki nekem? Egyiket sem. Nem DVD volt. Meg se kérdezem, hogy ki tudnátok-e találni, mert józan ember ilyet nem vesz. Egy öv. Igen, egy övet vettek... mai napig nem tudom mi volt az indíttatás vagy hogy ez mióta ünnepi ajándék, de... oké. Megjegyzem az öv NEM volt jó rám, konkrétan nem tudtam befűzni a nadrágomba, mert olyan széles volt, mint egy anakonda vacsora után.

  DE! Voltak nagyon jó pontjai is az ott létemnek, részben a családnak részben a programoknak köszönhetően. Eljutottam egy autó múzeumba és egy repülő múzeumba. Mindkettő elképesztő volt, le a kalappal. Rengeteg autót és repülőt láttam, nagyon élveztem az egészet. Pár szó elejéig még megemlíteném az iskolát, ami nagyon korszerű volt és persze lehet csak látszat képpen, de a tanárok nagyon kedvesek voltak. esetenként mi is tényleges aktív résztvevőivé váltunk egy-egy órának.

  Végül, hogy zárjam soraimat, tényleg annyit akarok mondani, hogy az én negatív tapasztalataim egyedi esetek voltak, amit ma már próbálok komikusan felfogni. Aki teheti menjen el cserediák programra, mert megéri, de egy jó tanács, ne csak az legyen a szókincsetekben, hogy "Ja". :)

Élménybeszámoló: A boszorkány (The Witch) - RAGE!!

  A boszorkány egy 2015-ös film, ami nem meglepő módon egy boszorkányról szól meg valójában nem is. Alapvetően ez egy horror film, amibe belevitték ezt a fantázia vonalat és valami olyasmi lett a végeredmény, amit nehezen lehet értékelni.

  Miért is? Kezdjük ott, hogy a boszorkányokkal, mint filmes karakterekkel ma már nem tudnak igazán jót alkotni, pedig lehetne. Rengeteg lehetőség lenne bennük, de valahogy mindig leragadnak a filmkészítők ott, hogy a boszorkányok rosszak, gonoszak és pont. Az ok és az indíték többségében ugyanaz és bár ez önmagában nem feltétlen probléma, mégis sablonból dolgoznak folyamatosan és az eredmény is az lesz.
  Szerintem, de ez tényleg csak saját vélemény, a boszorkányokat nem feltétlen kéne csak és kizárólag egy szemszögből bemutatni, hogy gonoszak és pont. Nem arról beszélek, hogy a Harry Potter-es világbeli boszorkányok legyenek a filmben, csak hogy el kéne rugaszkodni ettől a gondolattól. Miért ne lehetne csinálni egy filmet, ahol a boszorkány jó? Mondjuk példa volt már rá, lásd a Boszorkányvadászok-ban is volt egy ilyen karakter, de nem rá volt kihegyezve a film. Ha szerencsések vagyunk van indíték és ok, de én szívesen megnéznék egy jó boszorkányról szóló filmet vagy egy a "hogyan lesz a sztereotípiák által létező gonosz boszorkány?".

  Nézzük a filmet, hogy ez mennyiben felel meg ezeknek a gondolatoknak.

  A történet ott kezdődik, hogy egy családot 5 gyerekkel száműznek a városból, akik jó messze egy tanyán élnek ezután. Ahogy szokott, a legidősebb testvérre, aki még így is gyerek, hárul a feladat, hogy vigyázzon a kicsikre, segítsen a házimunkában stb. Az ő felügyelete alatt egyszer csak eltűnik a legkisebb testvér, aki egy kisbaba. Itt van az első durva jelenet, amit én most leírok, de vizuálisan alig látszik belőle valami. A vénasszony (boszorkány) a gyerek vérével keni be a testét, hogy megfiatalodjon tőle. Hát ez elég undorító még leírva is, viszont a probléma az, hogy ez a filmben se nincs egyértelműen, se nincs jól bemutatva. Morbid, tudom, de ha egy horrorfilm egy ilyet bevállal, akkor tegye ki a képernyőre rendesen és ne szívassa a nézőt azzal, hogy egy órával később derülnek ki a dolgok. Mert igen, ez a karakter egyetlen egyszer fog csak még a vászonra kerülni, amikor látjuk, hogy fiatal és kész. Szerintem ez röhej.
 Itt jön az, ami rányomja a bélyegét a filmre. Hiába vannak durva jelenetek helyenként, nem ijesztőek, nem fog tőle senki rosszat álmodni. Értem én, hogy nem kell vizuálisan mindent ábrázolni, de ezt akkor szokták csinálni ha minden más világos. Tudjuk, hogy a láncfűrészes csávó nem simogatni megy a sikoltozó, rémült lány felé. De itt nem erről van szó. Később még mondok indokot, hogy miért kellett volna nyíltan ábrázolni ezeket a jeleneteket.

  A másik negatívum, hogy dögunalom az egész úgy ahogy van. Komolyan, több feszültség van abban, ahogy kenyeret akarok szeletelni ujjveszteség nélkül, mint ebben. Megkockáztatom a végeredményben több vér is lenne. Olyan lapos és eseménytelen, hogy az valami hihetetlen. Ez tipikusan az a film, ahol szépen sorjában mindenki meghal egy kivétellel. Igen, nos az jó, hogy ez meg is történik, de hogy a halálok között aludni is lehetne az tuti. Olyan ez, mint mikor elmész nyaralni és lemaradsz a Barátok köztről, visszajössz és látod, hogy semmiről nem maradtál le. Tudod, hogy meg fognak halni, de se érdemleges urambocsá látványos halál nincs, se különösebben érdekfeszítő párbeszéd nem hangzik el. Lehet mondani, hogy "de a film folyamatosan sejteti a végkifejletet", de ha ez így is van, nagyon rosszul csinálja. Itt jegyezném, meg hogy az eleinte összetartó család viszonylag könnyen és gyorsan esik szét és a bizalom teljes hiánya lesz úrrá. Ez egyfelől érthető, másfelől meg inkább az jött le, hogy ez az egész egy látszat család. Tegyünk úgy, hogy mi vagyunk a legjobbak, de ha baj van, akkor akár meg is ölhetjük egymást.

  De folytassuk. A középpontban a már előbb említett lány van, aki a kisbabára vigyázott és.... és... hát... nem csinál semmit. Végig ott van a szikra, hogy talán majd most történni fog valami és tényleg részese lesz a cselekménynek, de nem és ez a legbosszantóbb az egészben. Miért van rajta ennyire a fókusz, ha nem használják ki?? Senki nem szólt a rendezőnek, hogy ez így nagyon nincs jól?! Persze vannak utalások szépen lassan, hogy hova is akar kilyukadni a történet, de arra nincs mentség, hogy ez a csaj életképtelenül nézi végig az eseményeket! Vártam, hogy tegyen valami értelmeset, nem tett. Vártam, hogy akkor mondjon valami értelmeset, de ez se történt meg. Azok a karakterek próbálják elvinni a vállukon a filmet, akikre nem is koncentrál különösebben maga a film. Nem árulok el sok titkot, ha elmondom, hogy ez a csaj lesz, aki életben marad és amikor ott van egyedül tudjátok mit csinál? Semmit. Elmegy basszus és beáll boszorkánynak. Csak tudnám miért?? A vége olyan szinten kiakasztott, hogy azonnal megnéztem valami másik filmet, ami remélhetőleg feledteti ezt a gyötrelmet, de így is se sikerült. Konkrétan annyit látsz, hogy a lány meztelenül elmegy valahova, ahol a többi boszorkány szintén meztelenül lebeg (amúgy semmit nem látsz érdemben, mielőtt valaki örülne) és a lány is a levegőbe emelkedik, mert a boszorkányok ezt szokták csinálni.... the end.
 Komolyra fordítva a szót. Meghal az anyukátok, apukátok és négy testvéretek. A gyilkos egy boszorkány, de lehet te is az vagy. Oké, de miért az a reakció, hogy "hát jó ha nincs senkim, akkor leszek én is"?! Elfogadja, hogy ő az és már csatlakozik is. Itt lett volna egy potenciális lehetőség, hogy valami megmentse ezt a trágyadombot a teljes bukástól. Ha kiakadt volna, megpróbálta volna a boszorkányokat megölni és egy kétségbeesett, ugyanakkor hasztalan vívódás után rájön, hogy nem kerülheti el azt, ami beteljesíti a sorsát, akkor azt mondom oké, ez egy pocsék film, de a vége miatt érdemes megnézni.

  Így viszont azt mondom, hogy a közelébe ne menjetek ennek vacaknak, mert nem éri meg. Nincs az az operációs rendszer vagy TV, aminek még egyszer a közelébe engedném az tuti. Vannak azok a filmek, amik szimplán rosszak, de ez annál is rosszabb, mert ebben érezhetően végig ott volt a lehetőség és nem éltek vele.
  Érdekes módon az IMDb-n 6,7 ponton áll, bár sose adtam különösképpen ezekre az értékelésekre. Tény, lehet ezt nézni művészi megközelítésből meg akárhogy is, de ez nem változtat a helyzeten. Én annak merem ajánlani, aki már tényleg vámpír, ő talán tényleg meg tud ijedni vagy röhögőgörcsöt tud kapni tőle.

Élménybeszámoló - A beavatott: A Hűséges

  A beavatott trilógia számomra mindig is egyfajta kakukktojás volt a filmek között. Nem tudtam sem kifejezetten szeretni, sem utálni. Az első két rész egyszerre bővelkedett akcióban, romantikában és társadalomkritikában egyaránt, mégsem tudtam eldönteni mit is akar a film. Mint ami egyre inkább csak fokozza a dolgokat, de nem tudja hova tart. Szóval vártam a harmadik részt, hogy választ kapjak a kérdéseimre és egy élményt, ami elkápráztat, mert ez a film-trilógia képes rá.

  Leszögezem az elején, hogy a Hűséges jó film. Sajnos nálam a várt katarzis elmaradt, de nézzük is miért gondolom ezt. A film ott kezdődik, ahol a második rész véget ért, tehát a kerítés kinyílt, ezzel utat engedve a többi ember megkeresésére. Nem akarok spoilerezni, de nyílván lesz majd valami kint, mert különben miről szólna a film. Viszont nekem azonnal szöget ütött a fejemben, hogy bár nekik most már van esélyük kimenni, lesz-e változás? Élnek-e vele? De hogy tovább bonyolítsam a dolgot, a film nézése közben megfogalmazódott bennem egy gondolatsor, amit úgy neveztem el "Tom és Jerry effektus". Mert bár az egér mindig előjön és borsot tör a macska orra alá és sokszor kifejezi helyzeti fölényét, végül mindig ő menekül vissza a biztonságos búvóhelyére, ergo minden egyes tette a nagy egészt nézve nem változtat semmin, mert a felállás ugyanaz marad.
  Itt jön be a film legerősebb oldala, a társadalomkritika. A helyzet ugyanis az, hogy az előző vezért megbuktatta egy csoport. A diktatúra véget ért és a csoportok is megszűntek. Ilyenkor viszont jön egy apró probléma, miszerint mi legyen ezután? A következő rendszert ki vagy kik vezessék és hogyan? A hatalom új irányítóját feljogosítja-e az előtte lévő uralkodó tettei a bosszúállásra vagy fontosabb a bosszún felülkerekedni és továbblépni? A film nagyon jól mutatja be az ostoba ember példáját, aki gondolkodás nélkül vérontást akar bosszúból és az embert, aki szintén gondolkodás nélkül tesz meg mindent a vezérnek csak, mert ő a vezér. A jó, hogy ezeknek megvannak az ellenpárjai is a filmben. Az emberi sorsok, viselkedések és döntések nagyon jól be vannak mutatva a változások tükrében és bár nézőként, külső szemmel könnyebb a helyes utat látni, a valóságban is majdnem ugyanígy mennek a dolgok. A felsőbb hatalom önkényes befolyása a társadalom alsóbb szintjeire és a "cél szentesíti az eszközt" elv szintén domináns a filmben, le a kalappal előttük.
  Térjünk rá a szerelmi szálra, mert az is van. Ez csak egy része a filmnek, tehát ne várjon senki nagy romantikát. Igazából a recept itt nagyon egyszerű. A főszereplők szerelmesek, de történnek  dolgok és bizonytalanná válik a kapcsolatuk, de aztán minden helyre áll. A bizonytalanná válás miértje szerintem elég komplex és végső soron tetszett, hogy ha már egy ilyet bele akartak tenni, akkor azt így tették, viszont el tudtam volna viselni más karakterek között is valami új kapcsolatot, hogy ne csak és kizárólag két ember szerelme legyen a középpontban, amikor csoportokról, egy komplett társadalomról szól a film, de ez az én véleményem.
  Akció. Ami van benne az jó, csak valahogy kevés. Ne értsetek félre, vannak jó jelenetek, de össz-vissz egy jó ötletük volt a harcokat tekintve és kész. A többi meg a már megszokott lövöldözünk, menekülünk rész. Nem igazán tudok ehhez mit mondani, mert egy oldalról helyt áll ezen a téren a film, másik oldalról meg úgy érzem, lehetett volna több is, mert ha már bővült a sci-fi elemek tárháza, akkor ezen a területen is lehetett volna több.
 Karakterek részéről nincs változás. Ezt úgy értem, hogy nulla. Trissnek van egyfajta jellemváltozása, de ennyi. Meg ha már itt tartunk, a harmadik rész rengeteget megőrzött vagy lemásolt a második részből. Ez önmagában nem probléma, saját trilógiáján belül azt csinál, amit akar, ha a nagy egészt nézve az eredmény jó, itt viszont volt hogy azt éreztem, hogy a második részt nézem újra, csak kicsit változtatva helyenként. És a vége hogy tetszett? Hát... mintha vége is lett volna meg nem. Lezárták a filmet, de úgy, mint akik megunták vagy elfogyott volna a pénz és gyorsan lezárták. Ez a "Srácok! Elfogyott a pénz. Gyorsan álljunk egymás mellé, meredjünk a naplementébe és közben mondjunk valami megható szöveget." érzés volt. De lehet, hogy ezt csak azért mondom így, mert a végére még belefértek vagy bele kellet volna, hogy férjenek dolgok, de ez nem történt meg és ez bosszantó volt. Ami még zavart engem az az, hogy Triss a főszereplő, ez tiszta sor. Kiderült az első részben és a második részben is, hogy különlegesebb a különlegesebbek között és kapott mindenféle jelzőket és most sem állhatták meg, hogy ne kapjon újabb titulust. Engem már ez nagyon zavart, hogy ha egyszer eldöntötték és elmondták, hogy ő a legkülönlegesebb, akkor tessék békében hagyni ezt a szálat és mással foglalkozni. Milyen lenne ha Harry Pottert is csak úgy emlegetnénk, hogy "A legfiatalabb fogó, aki meg tudta szerezni a Bölcsek kövét Voldemort elől, aki kinyitotta a Titkok Kamráját és legyőzte a bazilikuszt, aki...." értitek. Egyszerűen felesleges. Nem kell túl cifrázni.
  Utoljára még kitérnék a címre. "A hűséges" cím lehetne sokat sejtető, keveset mondó cím is, adott esetünkben viszont nem tudom hova rakni. A főszereplő hűséges maradt a barátaihoz, szerelméhez, az eszméihez és ez szép és jó, de ez kb alapfelállás. Ráadásul szerintem nem egyes számba kéne beszélni, hanem többes számban, mert nem csak Triss volt ott, hanem a barátai is és ők is hasonlóképpen viselkedtek.
  Végeredményben nem mondom azt, hogy ne nézzétek meg, mert tényleg jó film, de aki szkeptikus a filmmel kapcsolatban és sajnálja rá a pénzt, az nem veszít vele olyan sokat. Rajongóknak viszont megéri.
  

Két MAJDNEM jó film: Krampusz és Sicario

  Általában minden témának legyen az film, könyv vagy vers igyekszem külön bejegyzést szentelni, de most kivételt teszek, mert ezt a két filmet a közelmúltban láttam és hasonló érzésekkel távoztam a székemből. Ez egy élménybeszámoló, tehát ne várjatok széleskörű kritikát.

  Kezdjük a Krampusz című filmmel. Ez egy klasszikus horror film igazából se több se kevesebb. Nem azt mondom, hogy hatalmas reményekkel ültem be a filmre, mert ez nem lenne igaz, ugyanakkor érdekelt egy olyan film, ami végre nem a szokásos "megjött a télapó és mindenki boldog" eszmén alapul, hanem a karácsonyi filmeket végre más műfajból közelíti meg. Tegyük a szívünkre a kezünket és mondjuk ki. Annyi ugyanolyan sablon karácsonyi film van, hogy már mindenkinek a könyökén jön ki és a Reszkessetek betörőkről akkor még nem is szóltam. 

  Na de attól, hogy valami formabontó, automatikus hogy jó is lesz? Persze, hogy nem. Az alapkoncepció az, hogy idén nem a mikulás jön el, hanem a krampusz. A történet egy elég valósághű jelenetsorral kezd, Adott egy család, anyu, apu és egy gyerek, akik készülődnek a karácsonyra és ezzel együtt a rokonokra is. Ám az egész kicsit sem idilli. A háznak szépnek kell lennie, az ételnek finomnak kell lennie, mindennek tökéletesnek kell lennie és persze minden borul, amikor a vendégek megérkeznek. A gyerkek veszekednek, kisebb-nagyobb beszólások hangzanak el, szóval maga az ünnepi hangulat nincs meg. A főszereplő kisfiú annak ellenére, hogy tudja, hogy nincs mikulás, mégis ír levelet a télapónak a kívánságaival. Természetesen kicsúfolják és emiatt széttépi a levelet és kihajítja az ablakon. Amúgy fontos megjegyeznem, hogy a történet Amerikában játszódik és ott az ajándékot a Mikulás hozza, nem a Jézuska. Ezt csak az egyértelműség kedvéért írtam.

  A Krampusz lényegében azokat látogatja meg, akiknél nincs meg a karácsonyi hangulat és a szeretet és kezdetét veszi a mészárlás. Nem fogom leírni, hogy kit, mikor és hogy öl meg a Krampusz, mert akit érdekel úgyis megnézi és ezt nem akarom lelőni. Azt azért elárulom, hogy a film gond nélkül helyt állna a 99Ft-os részlegen, mert még ha komolyabb alkotásról van is szó, érdemben nem sokat tud felmutatni. Pontosabban hiányoznak dolgok. Öldöklés van, mert hát ugye mégis csak horror, de nem igazán ijesztőek. Persze az érzékenyebb lelküeknek talán igen, de rosszat álmodni garantálom, hogy nem fogtok tőle. Plusz kiszámítható, hogy kit mikor... Meg ha már itt tartunk, volt egy jelent, ami nekem szemet szúrt. Krampusz használ játékokat is, na most egy játék még ha dúsítjuk is egy-két fém alkatrésszel, nem lehet túl nehéz, max 5 kiló. Nem egy nagy játékról van szó. Az volt számomra vicces, hogy ez a játék ledöntötte a lábáról az egyik karaktert, eddig ez oké, de utána meg ott küzdött vele a nő, mintha legalább egy másik emberrel birkózna és nem értettem miért nem emeli fel dobja el a francba vagy akármi. A filmben rengeteg klisé van, ezzel nem is lenne nagy gond, elvégre ma már nehéz új horror filmet csinálni, lévén már ötletbelileg nem nagyon tudnak újat kitalálni, a gond inkább azzal van, hogy volt egy tök jó alapötlet és ezt nem használták ki teljesen. Horror szinten nem túl erős, de nem is túl gyenge a film, de ha már kitalálták ezt a sztorit, ami egyébként tök jó ötlet, akkor kicsit többet akartam volna tudni magáról a Krampuszról. Tudunk meg róla pár dolgot a filmben, de ez egyszerűen még így is kevés. 

  Több kellett volna belőle, mert alapjába véve ez nem egy rossz film. Vannak benne jó megoldások, jó ötletek, a színészi gárdára sem lehet különösebb panasz, egyszerűen csak annyi, hogy több kellett volna abból, ami egyedivé tehette volna a filmet.

Sicario

  Na ezt a filmet viszont vártam, nem is kicsit, mert az a színésznő játszik benne, aki a Holnap határában is volt. Ha így nézzük, ez egy hatalmas pofára esés volt a részemről. A film 2 órás és azt hittem elalszok.  Az alapsztori itt sem lenne rossz, íme (Port.hu):

"Az emberrablási ügyekre specializálódott FBI ügynök, Kate Macer (Emily Blunt) és csapata egy bevetés során falba temetett, rothadó hullákra bukkan a Diaz család házában. Kate-et ezután felkérik, hogy vegyen részt egy titkos akcióban az Egyesült Államok és Mexikó területén ténykedő hírhedt Diaz klán és vezetője, a véreskezű drogbáró elfogására. A klán a könyörtelen Sonora kartell tagja, amely a drogcsempészettől az emberrabláson át a hidegvérű kivégzésekig a szervezett bűnözés minden területén jelen van a közép-amerikai régióban. A mexikói bűnbanda terjeszkedését egyre nehezebb megfékezni, a korrupcióban már több ügynök is érintett. Egy kolumbiai bérgyilkos, Alejandro (Benicio Del Toro) és Matt Graver különleges ügynök (Josh Brolin) vezetésével szigorúan titkos egység indul Ciudad Juarez felé. Az idealista Kate a csapat egyetlen nőtagjaként szintén velük tart, és hamarosan olyan véres háborúban találja magát, ahol az ellenfél semmilyen szabályt nem tisztel. Őrült gyilkosok és ártatlan emberek egyaránt áldozatul esnek a sötét, alvilági küzdelemnek, amelyben tiszta eszközökkel, úgy tűnik, lehetetlen igazságot szolgáltatni."

  Szóval ez a rész rendben is van, a baj, hogy kb tényleg csak addig van rendben, amíg le van írva. Kate tényleg jó ügynök, a helyzet tényleg komoly és minden adott, hogy jól működjön a film és mégsem. De folytassuk a pozitív dolgokkal. A karakterek nagyon jól ki lettek találva, mindenkinek meg volt az egyedi saját stílusa, amit meg is tartott. Az is tetszett, hogy sokszor a kamera egész messze volt, így szép képet kaphattunk a tájról, néha meg nagy közeli volt, mintha mi is ott lennénk. A történet is jól el lett találva és jól be lett mutatva a kegyetlen valóság. Lényegében minden szép és jó, csak maga a film nem működik, mert még az első órában le is tudott kötni, onnantól kezdve már azon gondolkoztam mit egyek vagy mivel tudnám elfoglalni magam. Nagyon lassan halad a cselekmény és amikor halad, akkor se teljesen érthető mi merre hány lépés. Meg egyszerűen kevés benne az akció és nincs benne kellő feszültség. Persze fontos dolgok hangzanak el, de amikor már alapból nem értem mi zajlik és a főszereplő is csak értetlenkedik és az ég egy adta világon kívül nem történik ezen felül semmi, akkor az embernek elege lesz. És ez megy folyamatosan... nem értjük mi van, a főszereplő se és amikor valamit elárulnak, az se mondd túl sokat, mert megint ott vagyunk, hogy még mindig nem tudunk semmit. Akció meg nagyon kevés van, szóval még azt se lehet mondani, hogy de legalább az leköt. De tudjátok mit? Nem ez a baj ezzel a filmmel. Az egyetlen igazi probléma az Kate Macer. Nem, nem a színésznő mielőtt félreértenétek, ő jól alakít, hanem maga a karakter. Ez a nő semmit nem változik a történet alatt, pedig neki kellett volna, legalábbis szerintem. Az elején ő a nagy reménység, aztán amikor jönnek a cselekények csak rosszul van meg kiakad meg stb. Nem nő fel a feladathoz és csak úgy ott van, mint egy potyautas. Nincs semmilyen személyiségfejlődése és ez a hiba. Minden változik körülötte és ő nem hogy nem tart lépést vele, meg se mozdul. A film végi végső bevetésnél az első dolga, hogy elejti a fegyverét.... Tudjátok mit kellett volna csinálni a film során? Meg kellett volna tanulnia keménynek és kegyetlennek lennie. Feladni az olyan eszméit, amik abban a világban már semmit sem érnek és végül visszatalálnia önmagához. Ha egy ilyen lelkiutat jól tudtak volna ábrázolni ez egy tök jó film lett volna, de így nem az.

  Azért nem mondom, hogy rossz film, mert van benne dráma és ha úgy nézzük, hogy Kate-et csak beleráncigálták ebbe az egészbe, mint tehetetlen tényezőt a film helyt áll és más megvilágításba kerül. Ha nyitottak vagytok az ilyen témára, tegyetek vele egy kísérletet, de egy jó tanács. inkább társaságba nézzétek meg, mert úgy könnyebb elviselni még ha rossz is.